2011.11.22. 20:42
A varázsjogar
Egyszer volt, hol nem volt, az óperenciás tengeren, meg az üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt egy öreg király.
Ennek a királynak messze földön híres volt a jogara, az emberek csak suttogva mertek beszélni róla és csak varázsjogarként emlegették.Csak keveseknek adatott meg a lehetőség, hogy láthassák vagy megfoghassák, érezhessék. A király legtöbbször a palástja alatt tartotta, és ahogy öregedett, csak különleges alkalmakkor vette elő, a királyné legnagyobb bánatára.Azt rebesgették az udvarban, hogy az uralkodót különleges képességekkel ruházza fel ez a varázsjogar, amivel szíve asszonyát, a királynét az egekbe tudja repíteni és csillagutazásra viszi minden egyes használatkor.
Ahogy elérkezettnek látta az öreg király az időt, magához hívta feleségét és egy szem – éppen felnőttkorba lépő, gyönyörű, ámde nagyon szűz és nagyon tapasztalatlan – leányát.
- Drága szeretteim – kezdte. – Érzem, hogy közeleg a nap, amikor az égi vadászmezőkre távozik megfáradt lelkem, azonban nem hagyhatom, hogy szűz leányom mindenféle jöttmenttel próbáljon szexuális tapasztalatot szerezni.
A királylány mélyen elpirult, mert mostanság sokat foglalkoztatta a szüzessége elvesztése, titkon arról ábrándozott, hogy a király hadvezérének fia hadi tanulmányainak befejezése után hazatér, bevallja a lány iránt táplált érzelmeit és a természet lágy ölén magáévá teszi. Nem tudta pontosan, hogyan is zajlana le ez az egész, de csak remélte, hogy nem pont úgy, ahogyan azt jó néhányszor a lovaktól látta a királyi istállóhoz tartozó óriási legelőn.Még inkább nem tudta elképzelni, hogy mit akar az apja elérni, csak arra tudott gondolni, hogy ennek a varázsjogarhoz lehet valami köze. Ugyan naiv és tapasztalatlan volt, de ő is hallotta az embereket, főként nőket anyja csodálatos ‘utazásairól’ pletykálkodni.
A király ekkor a nejéhez fordult. – Kedves hitvesem, kérlek, támogasd a lányunkat abban a küldetésben, amit reá most kiszabok. Sajnos a mi fiatalságunk jórészt már tovasuhant, és ketten együtt nagyon sok élményben részesülhettünk. Itt az idő, hogy lányunk is megismerkedjen az életnek eme örömteli oldalával. Azt akarom, hogy tegyék közhírré, hogy férjhez adom a lányom ahhoz a fiatalemberhez, és a királylány kezével együtt megkapja királyságomat és varázsjogaromat is, aki neki a legnagyobb örömet képes okozni.
A királykisasszony meglepetten nézett apjára, a királyné viszont megértően bólintott.
A hír elterjedt az egész országban, sőt az ország határain is túljutott, s eljutott egészen a bölcs hadvezér tanulmányi úton lévő fiának fülébe is.
Jöttek az ifjak, különbnél különb ajándékokkal és bebocsátásra vártak.
A királykisasszony eközben a szobájában zokogott és nem hitte el, hogy az apja ennyire figyelmen kívül hagyja az ő akaratát, valamint az ígéretét, amit még évekkel ezelőtt tett a lányának, miszerint azt választhatja férjének, akit igazán szeret.
Eközben a hadvezér fess fia lóhalálában vágtatott haza, mert gyerekkora óta halálosan szerelmes volt a királylányba, bár ez nem volt akadály abban, hogy némi tapasztalatot szerezzen, hogyan kell a nők szoknyája alá jutni, de a szívét sosem adta senkinek.
Azt gondolta: - Egy életem, egy halálom, muszáj lesz megpróbálnom, talán ravaszabb vagyok, mint a többi dalia, akik csak földi javakkal akarják elkápráztatni a királykisasszonyt.
Szerencsére apja befolyása révén hamar bebocsátást nyert a királyi palotába. A király és a királyné elé vezették és ő tiszteletteljesen letérdelt előttük.
- Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, azért jöttem, hogy egyetlen s imádott lányodnak örömet szerezzek.
- Drága fiam, mi van a tarsolyodban, mit hoztál a mi gyermekünknek?
- Felséges uram, amit hoztam, az javakban nem kifejezhető és csakis a királykisasszonnyal oszthatom meg.
A király kissé felpaprikázódott. – Micsoda? Hát milyen szemtelenséget kell hallanom? Nem tudod, kivel beszélsz? Azt gondolod, hogy csak úgy beengedlek a lányom szobájába, anélkül, hogy tudnám, mit hoztál neki?
- Uram, az apám és a saját életemre esküszöm, hogy semmit nem ártok a lányodnak és kérem, mindössze három percre hagyjon vele egyedül.
A király elgondolkodott és végül arra jutott, hogy három perc igazán nem sok és majd két őrt is odaállít az ajtó elé, akik ha gyanús hangot hallanak, azonnal rátörik az ajtót.
- Jól van fiam, nem bánom, s hogy lásd, egyelőre megbízok benned, na meg az apád iránti tiszteletem is ezt sugallja, kapsz nem három, de kerek öt percet. Öt perc után bemegyünk a feleségemmel és meghallgatjuk a lányunk ítéletét.
- Köszönöm felséges uram, megígérem, nem lesz rám panasz!
Hamarosan két őr kíséretében a fiú beléphetett a királylány szobájába. A lány az ablakban állt és kifelé bámult, de látszott rajta, hogy nem a tájat nézi. Amikor egyedül maradtak, a fiú megszólalt.
- Úrnőm, engedd meg, hogy átadjam az ajándékomat. Évek óta várom a pillanatot, hogy elmondjam, azóta vágyom rád, amióta kibontakozott a nőiességed és szeretnélek valami olyan élményben részesíteni, amiben még sosem volt részed. Azonban nincs sok időnk, öt perced adott apád, úgyhogy nem akarnálak a világért sem sürgetni, de kérlek, ülj le az ágy szélére.
A királykisasszony alig akart hinni a szemének, hát még a fülének, a szíve a torkában dobogott és ezen kívül valami egészen szokatlan és új izgalmat is érzett.
Egyetlen szó nélkül leült az ágy szélére és várta a folytatást.
A fiú letérdelt elé és azt mondta. – Lehet, hogy furcsa, amit most tenni fogok, de megígérem neked, hogy nem fog fájni, és hogy örökké emlékezni fogsz rá.
Ezzel kissé felemelte a lány szoknyáját, majd a következő pillanatban a feje eltűnt a sok kelme alatt.
A lány először valamiféle csiklandósat érzett, aztán elöntötte a meleg. - Lehetséges, hogy amit ott lent érzek, a fiú nyelve lenne? Milyen fürgén mozog és milyen sima – gondolta. Aztán egyszercsak nem gondolt többé semmire, hanem furcsa fehérséget látott, egészen elgyengült, és aztán mintha kiszállt volna a testéből és eljutott volna egészen a csillagokig!
Különös sikoltás hagyta el a száját, ő is meglepődött, hiszen öntudatlanul történt ez az egész.
A fiú közben kibújt a szoknya alól és büszkeség töltötte el, ahogy az aléltan pihegő lányra nézett. Ebben a pillanatban rohantak be az őrök és nyomukban a királyi pár, annyi idő maradt csak, hogy gyorsan visszahajtsa a szoknyát, eltakarva ezzel a királykisasszony nyilvánosságra nem tartozó részeit.
- Mi történt? – mennydörögte a király, aki csak azt látta, hogy a lánya elgyengülten fekszik az ágyon. – Kislányom, felelj valamit, mit művelt veled ez a gazember?
A lány felült az ágyon, a fiúra majd a szüleire nézett és elmosolyodott. – Édesapám, ez a gazember az előbb megajándékozott egy csillagutazással. Csodálatos élmény volt, a legnagyobb öröm, amiben eddig részem volt.
A király és a királyné egymásra nézett, majd a királynő szólalt meg először. – Nos, drágám, úgy fest, ez a talpraesett fiatalember kimondatta a lányunkkal a varázsszót.
Az öreg király elnevette magát és vállon veregette a hadvezér fiát.
- Nem gondoltam volna, hogy meg mered tenni, de biztos forrásból tudom, hogy évek óta mély érzéseket tápláltok egymás iránt, igaz titokban, így vállaltam a kockázatot, hogy ezzel a kis lánykérési akcióval magamra haragítom a lányomat. De hál’ Istennek jól sült el, bár remélem, fiam, te még nem...
A fiú állta a király tekintetét és azt felelte: - A legmélyebb tisztelettel mondom ezt uram, de ki kell, hogy kérjem magamnak ezt a feltételezést, nekem most a hölgynek kellett örömet szereznem, ez volt a legfontosabb.
- Hiszek neked fiam, meg hát jobb esetben az öt perc nem sok mindenre elég. Mivel neked ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy bemutasd a lányomnak a csillagutazás egyik fajtáját, ígéretemhez híven tiéd a lányom, az országom és a jogarom.
A király közelebb húzta magához a fiút, hogy az minden szavát tisztán hallja.
- Ez a jogar igazából nem egy szokványos jogar. Tudom, hogy varázsjogarként emlegetik, azonban el kell mondanom, hogy ennek semmi köze nincs az országhoz, vagy a királysághoz.
- Hát akkor mi ez, felséges uram? Mire tudom használni?
Az uralkodó kacsintott egyet és ezt felelte:
- Nos, fiam, ezt úgy hívják, hogy vibrátor és egy katalógusból rendeltem...